A hét könyve : Kávészünet

A hét könyve

Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet

Papp Sándor Zsigmond 1972-ben született a romániai Radócon. A gyűlölet, mely legújabb, immár Békés Pál-díjas könyvének címszavává is lett, nem új téma prózaírói munkásságában sem. Több kötetének alaphangja ez (Semmi kis életek, A Jóisten megvakul), vegyítve a viszálykodás, harag és bosszú mindennemű változataival, melyek a legkülönbözőbb tragédiákba torkollnak. Az író igazán testközelből ismeri az ábrázolt érzelem széles skáláját, kiváltképpen azt, melyről itt mesél: az értelmetlen, előítéletekből és érdekekből kibomló, nemzedékeken át öröklődő, mindig újra és újra önigazolásra találó, faji, nemzeti gyűlölködést.

A Gyűlölet talán ezért is lett családregény. Loboncz Márton életét két szálon ismerjük meg: szülei vonaláról, ahol a gyűlölet eredete, felmenőin keresztül, a múltban válik láthatóvá, és saját, felnőtt jelenéből, ahol a gyűlölet maga az elbeszélő által, szinte eredményében jelenik meg.

Az objektivitás illúzióját teljesen megtöri már a regény szerkezete is: a múlt számokkal jelzett fejezeteit a jelen napokra osztott címszavai váltogatják. Míg az elsőben egyfajta időbeni előrehaladást feltételezünk, mely valószínűsíthetően valamely cél felé vezet, mely, az előzményeinek is visszamenőlegesen értelmet adó pontra irányul, addig ugyanezek a számok ennek a múltnak távolságát is jelenthetik, melyben értelmezési, megélési fogódzó nélkül kell haladnunk a vég felé.

A jelen, Lobocz Márton elbeszélői, felnőtt hangjának jelene ellenben napokra, a hét napjaira osztja beszámolóit, ezáltal adva ugyan egy lélektani, időbeni közelséget, mégis egyfajta megszakíthatatlan monotonitásra utal, mely az életet mindenféle érzelmi kilépést és önrevíziót ellehetetlenítő, mindössze a munka hétköznapjaiban feloldódó szakaszokra tagolja.

A két síkot a gyűlölet eredetével és eredményével párhuzamban egy gyilkosság köti össze. Ebben a gyilkosságban sűrűsödik össze mindaz, amit a gyűlölet által a szereplőkről, és önmagunkról megtudhatunk. Mert hát, végeredményben a gyilkos kilétéről, bizonyítékok hiányában, a szereplőknek és az olvasóknak is maguk kell döntenie. Itt dől el, vajon kit, milyen mértékben jár át, mennyire tudott magával sodorni ez a fullasztó, kikerülhetetlen világ, fájdalmaival, előítéleteivel együtt.

A regény szereplői, szituációi, melyből a gyűlölet megszületik, és lángra kap, hogy maga körül mindent felperzseljen, olyan életszagú, testközeli, jól elkapott helyzetek, melyek minduntalan a tapasztalat keserűségéről adnak számot. Egyszerre van benne a kor és rendszer által elnyomott, saját sorsát végletesen elrontó ember fájdalma és jelentéktelensége. Az ember a valóságban nem nagy sorscsapásokban, és nem hatalmas megpróbáltatásokban, heroikus pózban bukik el, de a mindennapi életben, a szomorú, dühítő apróságok miatt, melyben az egymás mellett élni tudás és nemtudás sikamlós talaja jelent mindent.

Papp Sándor Zsigmond minden didaktizmust mellőzve olyan helyzeteket mutat meg olvasóinak, melyekben apró hibákon és hatalmas baklövéseken, de minden esetben emberi, valóságos tévedéseken keresztül vezet az út, melynek végén nem a puszta elidegenedés vagy a visszafordíthatatlan ellenszenv, de maga a halál, a legvégsőbbig kitartó gyűlölet áll. Ez az, ami a regényt hitelessé, és valódi mesterművé teszi.

További újdonságaink

Maczák Orsolya Rita

Vélemények

Hozzászólás küldése