A hét könyve : Kávészünet

A hét könyve

Augusto de Campos: Hangszóképversek

Augusto de Campos: Hangszóképversek

Augusto de Campos, eredeti nevén Augusto Luís Browne de Campos (São Paulo, 1931), brazil költő, esszéíró, zene- és irodalomkritikus, műfordító, a Brazíliából útnak induló konkrét költészet egyik létrehozója.

A 2017-es év Janus Pannonius Költészeti Nagydíját elnyerő költő verseiből Hangszóképversek címmel jelent meg – tartalmában és kivitelezésében egyaránt – reprezentatív válogatáskötet a Magyar PEN Club gondozásában. A kötet verseit Pál Ferenc válogatta és szerkesztette, a fordításokért pedig Zalán Tibor, Szőcs Géza, Szkárosi Endre, Pál Ferenc és Pál Dániel Levente kiváló munkáját illeti elismerés.

Augusto de Campos fivérével, az ugyancsak költő Haroldo de Campossal és Décio Pignatarival 1952-ben alapították meg a „Noigrandes” csoportot és az azonos nevű folyóiratot, amelynek címéül Arnaut Daniel provanszál költő egy megfejthetetlen jelentésű szavát választották.

Érdemes az olvasást a kötet Ideogramma, szóhanglátvány és a költő önteremtése – Augusto de Campos verseiről című utószavával kezdeni. Bollobás Enikő egyszerre részletes és lényegre törő írása által alaposabban megismerhetjük és megérthetjük a konkrét költészet lényegét, valamint azt a különleges alkotói világot, amelyben Augusto de Campos műveit létrehozza.

A konkrét költészet a formát a jelentés elé helyezi. A vers képi (piktoriális, ikonikus) és tárgyi (objektív) volta válik hangsúlyossá, „a szavak és a betűk egymással kölcsönhatásban levő ideogrammákként működnek.”[1] „A korábban a tartalomnak alárendelt vagy azzal szoros kapcsolatban lévő nyelvi elemeket önállósítja, s hagyományos jelentő funkciójukat megszüntetve, formai jellegzetességeiket ruházza föl jelentéssel.”[2] A kötet tartalmazza a Konkrét költészet vezérfonala című írást is, amely 1958-ban a Noigrandes 4 antológiában jelent meg, és ami Décio Pignatari A konkrét költészet jelen helyzete című értekezése mellett a legjobb elméleti írás a konkrét költészet megértéséhez.

A konkrét költők Mallarmé (Kockadobás), Apollinaire (Kalligrammák), Joyce (Finnegan ébredése), Ezra Pound (Cantók), e. e. cummings munkásságából és a futurista szövegképi újításokból egyaránt merítettek. A társművészetek közül az absztrakt, geometrikus festészet képviselői (Picasso, Mondrian, Klee), a filmművészetből Eizenstein vágástechnikája, a zenészek közül Webern, Cage, Stockhausen hatott nagy mértékben költészetükre.

Campos gazdag költői pályafutása során a hagyományos, nyomtatott felületek mellett „számos dinamikus felületen is megjelenik: verseit elektromos óriásplakátokon, »videotext« és »videogramma« formátumban, valamint a neonfény, a hologram, a lézer és a számítógépes grafika segítségével mutatja be installációiban, performanszai­ban és az interneten egyaránt.”[3] A nevével fémjelzett multimédiás események közül kiemelkedik a – kötetben is olvasható – cidadecitycité című vers performansza fiával, a zeneszerző Cid Campossal.

A Hangszóképversek című válogatáskötet kiválóan szemlélteti, hogy Campos pályája során következetesen hű maradt a – Joyce Finnegan ébredéséből kölcsönzött kifejezéssel –  verbivocovizualitás, vagyis a „szóhanglátvány” kompozíciós elvéhez. A nyelv, a hangzás és a vizualitás hármas egysége a kötet minden darabjának alapvető motívuma. Campos költészetének markáns jellemzői a szó-és betűjátékok (pl. amikor a betűk együttállása hozza létre a „tartalmat”, ld. a lixoluxo/luksusszemét című vers), a tükörversek, a montázs-szerkezet, a körszerkezet (ld. a código/kód, palavras/szavak, SOS című versek).

A könyvből való idézést nehezíti, hogy a kötetben található művek elválaszthatatlanok képi megformáltságuktól, de néhányat mindenképpen érdemes kiemelni.

A – már fentebb is említett – cidadecitycité/város egyetlen sorból álló háromnyelvű vers. Az egymásba fonódó szótöredékekből (előtagokból) portugál, angol és francia szavak alkothatók a várost jelentő cidade, city és cité tagokkal kiegészítve. Így juthatunk el az atrocitástól, kegyetlenségtől a mohóságig (voracidade).

A lixoluxo/lukszusszemét című versben a LUXO (luxus) szó betűformákká rendezésével ölt alakot a LIXO (szemét) szó, s jön létre a lehetséges értelmezés: a luxus termeli a szemetet.

Hogy mennyire hangsúlyos Campos költészetében a vizualitás, azt talán legékesebben – a borítón is látható – a szemek Bábel-tornya, az olho por olho/szemről szemre szemlélteti.

A kötetben a költő kérésére szerepel két Fejér szoborról készült kép, valamint Julio Pazar spanyol művész közreműködésével létrejött térbeli mobilversek fotói is.

Mindenkit bátorítanék, hogy új könyveink között keresse a kötetet és ismerkedjen, kísérletezzen ezzel a rendhagyó költészettel.

 

Egeres Ágnes

[1] Bollobás Enikő: Ideogramma, szóhanglátvány és a költő önteremtése – Augusto de Campos verseiről. In Augusto de Campos: Hangszóképversek. Magyar PEN Club, Budapest, 2017, p. 140.

[2] Pál Ferenc: Elöljáróban. In Haroldo de Campos: Konkrét versek. Íbisz, Budapest, 1997, p. 7.

[3] Bollobás Enikő: Ideogramma, szóhanglátvány és a költő önteremtése – Augusto de Campos verseiről. In Augusto de Campos: Hangszóképversek. Magyar PEN Club, Budapest, 2017, p. 139.

Vélemények

Hozzászólás küldése