2016 október : Kávészünet

Válogatás irodalmi pályázatokból – Olvasóinknak ajánljuk

Irodalmi pályázatajánló

Irodalmi pályázatajánló

Kis Lant vers és próza pályázat

Még nem késő a Kis Lant Irodalmi Folyóirat hamarosan lezáruló pályázatára, a fiókba rejtett verseket és novellákat beküldeni!

Formai és tartalmi elvárások:
A pályamunkát Word DOC formátumban, formázás nélkül, a terjedelem betartásával legyenek szívesek elkészíteni. A szabályoknak nem megfelelő anyagokat törlik.

Vers:
Költői képekben gazdag, rövid, legfeljebb 12 soros szabad verseket várnak. Személyenként három költeménnyel lehet jelentkezni. Minden mű alá írjanak egy maximum 500 karakteres, lírai hangvételű magyarázatot a vers tartalmáról.

Próza:
Legfeljebb 9 ezer karakteres, (kb. 3xA5 oldalnyi,) rövid novellákat, esszéket és kritikákat fogadnak el. Három művel lehet szerencsét próbálni.
A megfelelő színvonalú alkotásokat folyamatosan megjelenteti a folyóirat a honlapján.  A legjobbak közül egy-egy verset, prózát, nyomtatott formában is kiadnak.
A pályaműveket a megadott e-mail címre szíveskedjenek elküldeni a név, lakcím és rövid bemutatkozás (5-10 sor) kíséretében.
További tudnivalók olvashatók a szerkesztőség honlapján.

A jelentkezés határideje 2016.11.10.
E-mail: lant@kislant.hu Tovább »

A hét könyve

Doina Ruştit: Manuscrisul fanariot

Doina Ruştit: Manuscrisul fanariot

Doina Ruştit a kortárs román irodalom markáns képviselőjeként tartják számon, neve írói, rendezői, egyetemi tanári körökben egyaránt ismerősen cseng. Műveit több nyelvre lefordították, magyarul a nagy port kavart Lizoanca tizenegy évesen, valamint a Zogru című regényeit ismerhették meg a hazai olvasók.

A Polirom Kiadónál megjelent újabb kötetében (Manuscrisul fanariot/Fanarióta kézirat) Ruşti egy letűnt kort, a XVIII. század végi fanarióták világát tárja elénk, melyet rendkívül aprólékosan dokumentál, szinte élővé varázsolva a történelmi hátteret. Hétköznapi szokások, pletykák, hiedelmek, dalok, fanarióták, kereskedők, jósnők és rabszolgák mindennapjai elevenednek meg sorra a könyv lapjain. A varázslatos, messze földön híressé vált Bukarest sokakat útra csábít, így Ioanis Milikoput, a thessaloniki fiatalembert is, akit szabadságvágya szintén ide vezérel szerencsét próbálni. Kalandos út során érkezik meg a város kapujához, ahol máris bonyodalmakba keveredik, s hamarosan új néven, Leunként követhetjük sorsát, melyet a szépséges cigánylány, Maiorca végérvényesen meghatároz. Leunnak meg kell küzdenie szerelméért, aki rabságban él, választania kell szabadság és szerelem között, s ily módon tanúi lehetünk annak is, miként nehezedik egy feszültségekkel teli történelmi kor az egyéni sorsokra.

A könyv valóságos aranybánya a Bukarest helytörténete iránt érdeklődők számára is, a regény olvasata után másként sétálunk majd a történelmi belváros utcáin, más színekben látjuk az egykor külföldi és helyi kereskedők, iparosok uralta Lipscanit a fogadókkal teli környékkel együtt.

„A fanarióta kézirat”, igazi irodalmi csemege, izgalmas, filmvászonra kívánkozó történet.

Megyesi Henriette

A Napút legfrissebb száma és melléklete

Napút

Napút

Nemrég érkezett meg könyvtárunkba a Napút 2016/7. száma. Az évente tízszer megjelenő folyóirat, mint neve is utal rá, széles távlatokat kíván nyújtani, állandó alcíme: irodalom, művészet, környezet. A mindig más-más tematikus cím ezúttal „A gombfocitól az Everestig”, vagyis a sport a lapszám témája.

Az olimpia évében mindig nagyobb figyelem irányul a sportra, ezt az igényt szolgálja a Napút is. A riói olimpiáról Szakolczay Lajos és Ködöböcz Gábor szól, a másik nagy érdeklődést kiváltó eseményről a foci Eb-ről Ballai Attila. Az aktualitásokon kívül azonban sokkal nagyobb teret kap a sport mint meghatározó életélmény, és nem is elsősorban mint megnézett, átizgult sportesemény, hanem a személyesen megélt cselekvés. Bizony, a gombfocizás közben megtapasztalt elszánt komolyság éppúgy az élet dédelgetett emléke, mint a hegycsúcsokra törő akarat, melyet siker koronázhat, de a hegymászó sorsa gyakran tragikus véget ér. A sportoláskor az élet intenzitása általában nagyobb, ezért is ragadja meg az olvasót az itt összegyűjtve megírt rengeteg élmény, öröm és szenvedély, olykor fájdalmas történet. A sok jeles szerző írását nem tudom itt felsorolni, csak kiragadott példaként Takács Ferenc filozófus, szakíró József Attila és a testkultúra című tanulmányát említem, mely a költőt kevéssé ismert oldaláról mutatja be.

A Napút mindig egy füzetnyi terjedelmű könyvmellékletet is tartalmaz. Ezúttal az OIK műfordítás-pályázata (Luís Quintais Azagaia, Árvore, Sombra című versének fordítása) nyerteseinek és további pályázóknak közlésre kiválasztott művei olvashatók ebben, a bírálóbizottság részéről Urbán Bálint és Lackfi János értékelő, elemző soraival.

A Napút és melléklete könyvtárunk folyóirat-olvasó terében megtalálható.

Dörgő Tibor

Enrique Granados halálának 100. évfordulójára

Enrique Granados

Enrique Granados

A sokoldalú művész a katalóniai Léridában született 1867-ben. Édesapja Kubából, édesanyja a cantabriai Santander városából származott.

Barcelonában nevelkedett, s már 13 éves korától zongoristaként kereste kenyerét, 19 évesen adta első fontosabb koncertjét. 1887-ben Párizsba költözött, ott két évig tanította őt a konzervatórium híres professzora, Charles-Wilfrid de Bériot. Granados1889-ben visszatért a katalán fővárosba, majd átvette barátja, a zongorista Ricardo Viñes konzervatóriumának vezetését.

A komponista első nagyobb sikerét a Spanyol táncokkal (Danzas españolas) aratta 1892-ben. Olyan zeneszerzők ünnepelték ezt a művét, mint a francia Massenet, vagy a norvég Grieg. A néhány évvel később bemutatott María del Carmen című három felvonásos operája szintén nagy sikert aratott. A zarzuelának is nevezhető mű azt bizonyítja, hogy szerzőjét nem jellemezte – a korban uralkodó – katalán nacionalizmus, a darab nem is Katalóniában játszódott, ezért a barcelonai közönség nem is tapsolt olyan lelkesen, mint a madridi.
Granados rendkívül vonzódott Spanyolország romantikus korszakához és a hagyományos madridi témákhoz. Ez tetten érhető leghíresebb művében, a Goyescas című zongoraszvitben is. Granados mesterművét Goya képei ihlették, de a kompozíció inkább egy hangulat, mint konkrét képek zenei megjelenítése. A zongoraszvit első része már 1911-ben Barcelonában (a Katalán Zene Palotájában) elnyerte a közönség tetszését. A második rész bemutatójára 1914-ben Párizsban került sor, ahol fergeteges sikert aratott, meghozva a szerzőnek a megérdemelt nemzetközi elismerést is. A mester ezt a művet operává is átdolgozta, melyet a háború kitörése miatt már nem a francia fővárosban, hanem Amerikában mutattak be (a New York-i Metropolitanban 1916-ban).

Az amerikai felkérések teljesítése után hazaindult, de az európai első világháborús állapotok miatt kerülőutat tett, a La Manche csatornán is át kellett kelnie. A zeneszerző tartott a tengeri úttól, azonban feleségével együtt mégis hajóra szállt. Egy német tengeralattjáró megtorpedózta kompjukat. Granados-nak sikerült mentőcsónakba kerülnie, de mikor meglátta a vízben fuldokló feleségét, utána ugrott, így végül mindketten odavesztek. Hat árvát hagytak hátra, közülük az egyik (Eduardo) szintén zeneszerző lett, ifjabb Enrique Granados pedig úszóbajnokként szerzett dicsőséget hazájának.

Molnár Anikó

A hét könyve

Giuseppe Lupo: Felhőutazók

Giuseppe Lupo: Felhőutazók

Giuseppe Lupo 1963-ban született a dél-olaszországi Basilicata tartomány Atella városában. Jelenleg Lombardiában él, XX. századi és kortárs olasz irodalmat tanít a milánói Szent Szív Katolikus Egyetemen. Első regényei után (L’americano di Celenne, 2000; Ballo ad Agropinto, 2004; La carovana Zanardelli, 2008) melyek számos díjat nyertek, 2011-ben jelent meg a L’ultima sposa di Palmira című könyve, amely újabb elismerést hozott számára, és amely végérvényesen kijelölte a szerző helyét a fantázia mesterei között, az olasz irodalom mesés-látomásos vonulatában. A Viaggiatori di nuvole (Felhőutazók ) című regénye, a velencei Marsilio Kiadónál jelent meg 2013-ban, és még abban az évben elnyerte a Dessì-díjat.

A Felhőutazók hőse egy zsidó származású fiatal nyomdászsegéd, Zosimo Aleppo, aki 1499 őszén indul útnak Velencéből. Küldetésének célja, hogy megtalálja azokat a pergameneket, amelyeket egy mindenki által Vörösbegyként emlegetett titokzatos diák a tarisznyájában hord. Sokféle szóbeszéd övezi ezeket az írásokat: talán próféciák, kinyilatkoztatások, emlékiratok is lehetnek… Az úti cél Milánó, ám Zosimo későn érkezik, a diák már továbbállt a városból. Zosimo elindul hát a nyomában Mantovába, majd Franciaországba, Nápoly környékére, végül Basilicatába is eljut: városokat, vidékeket jár be, ködben-hóban vándorol, beleszeret egy ámbraszín bőrű, macskaszemű nőbe, akinek a neve Nuevomundo, azaz Újvilág; kereskedőkkel, lovagokkal, fogadósokkal, kémekkel, egyházi személyekkel és kétes alakokkal kerül kapcsolatba, festőnek, költőnek, zsoldos katonának adja ki magát, csak hogy híreket szerezzen a kéziratról. Küldetése a sors kihívása lesz számára, melynek során árnyat kerget, kóbor lidércet. A kalandoknak, látomásoknak ebben a mozgalmas egymásutánjában olyan valós személyiségek alakja is felvillan, mint Isabella d’Este, Francesco Gonzaga, „messer Lionardo”, azaz Leonardo da Vinci. A történések hátterében a XV–XVI. század fordulójának Itáliája áll, háborúkkal, csatározásokkal, ahová már elérkeztek az első hírek a nagy földrajzi felfedezésekről, és nem utolsó sorban a könyvnyomtatás feltalálásának ideje is ez.
Utazása során Zosimo megtalálja saját eredetének régmúlt, elfeledett idejét, megleli identitását. A regényt polifón elbeszélésmód jellemzi, minden szereplőnek megvan a maga nyelve, a könyvben egyszerre jelen vannak a különféle dialektusok, rigmusok és a szerző által kitalált nyelv. Elbeszélő próza ez, amely rendkívül élénk fantáziával mesél Itália egyik legtermékenyebb korszakának kultúrájáról.

A történelmi regények kedvelőinek, és kultúrtörténet iránt érdeklődő olvasóknak ajánlott izgalmas, élvezetes olvasmány.

Szerkesztette: Tálos Irén

1956-os kiállítás

1956-os kiállítás

1956-os kiállítás

Kedves Olvasóink!

Az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmával október 24-én és 25-én kétnapos rendezvényünk lesz. Az eseményre készülve, gyűjteményünk ’56-os témájú – magyar és idegen nyelvű – dokumentumaiból készítettünk reprezentatív kiállítást, amely intézményünk tárlóiban (az Olvasóterem előtt és a Rendezvényteremben) tekinthető meg november 24-ig.

Mindenkit szeretettel várunk könyvtárunkban!

Irodalmi díjeső

Ahogy a nagyvilágban, úgy nálunk is az ősz az irodalmi díjak időszaka. Nemrégiben adták át az irodalmi Nobel-díjat, amit idén Bob Dylan kapott a költészetéért. Itthon két irodalmi díjat is kiosztottak mostanában. A Litera-díjat, amit Mán-Várhegyi Réka kapott és a Margó-díjat, amit Milbacher Róbert vehetett át.

A Litera-díjat 2006-ban alapította a litera.hu irodalmi portál, tehát idén már 10. alkalommal adták át. Az idei díjat összekötötték az 1956-os emlékév eseményeivel.

„Az 1956-os forradalom 60. évfordulóján Szigorúan titkos címen két pályázatot is hirdetett a Litera. Vállalkozásunk 1956 besúgóinak szigorúan titkos, elveszett vagy megsemmisített aktáinak elgondolt tartalmát kívánta „feldolgozni” a szépirodalom eszközeivel. A meghívásos és nyílt pályázaton részt vevő írók prózai műben tárták fel azokat a valós vagy fiktív aktákat, melyekből kiolvasható az 50-es évek, az ’56-os forradalom és szereplői, valamint a forradalom leverését követő évek hiteles története.” www.litera.hu

Ezen a pályázaton Mán-Várhegyi Réka Előre jelentést gyanútlanul című novelláját ítélte a zsűri a legjobbnak. Az írónő Erdélyben született, de Budapesten nőtt fel és él. Első kötetéért a Boldogtalanság az Auróra-telepenért JAKkendő-díjat kapott. A díjnyertes novella és a zsűri indoklása szerencsére már olvasható a litera.hun.

A Margó-díjat tavaly, 2015-ben adták át először a Margó Irodalmi Fesztiválon, akkor Totth Benedek kapta Holtverseny című kötetéért. Idén a díjat Milbacher Róbertnek ítélték Szűz Mária jegyese című regényéért. A szerző 1971-ben született, XIX. századi magyar irodalomból doktorált, ebben a témában már négy tanulmánykötete megjelent. A most díjazott könyv első prózakötete. A regény vagy inkább novellafüzér egy magyar falu történéseit veszi sorra, amelyeket a főhős akkurátusan feljegyzett a füzetébe. A történetmesélés során a főszereplőkből mellékszereplők lesznek és fordítva, a faluban élő emberek történetein keresztül az élet tragédiái, örömei tárulnak fel előttünk, hol humoros, hol ironikus formában elmesélve.

A Margó Fesztiválon kiadtak egy különdíjat is, ezt Morsányi Bernadett kapta A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek című novellaciklusáért.

Csekő Ildikó

Menekültválsággal is foglalkozó szerelmi történet kapta idén a Német Könyvdíjat

Bodo Kirchoff

Bodo Kirchhoff

Bodo Kirchhoff frankfurti író kapta az idei Német Könyvdíjat. A 68 éves, Frankfurtban élő szerző a WiderfahrnisSzemélyes történet című regényével érdemelte ki a német nyelvterület egyik legrangosabb irodalmi elismerésének számító díjat. A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung szerint Kirchhoff ezzel a művével elérte alkotói pályájának csúcsát, és olyan kitüntetett szerzők közé került, mint Arno Geiger, Melinda Nagy Abonyi és Lutz Seiler.  A zsűri indoklása szerint „a könyv egy többrétegű szöveg, amely mesteri módon fonja össze egymással a magánélet és a politika kérdéseit, és hagyja magára a végén az olvasót”. A mű korunk fontos kérdéseivel szembesíti az olvasót, szigorúan górcső alá véve a jóléti társadalom művelt polgárának világszemléletét és erkölcsi válságát.

A mű két, hatvanas éveikben járó, régi vágású polgár cél nélküli utazásáról szól, akik gyors ismeretség után elindulnak Dél-Olaszország felé. Mindketten keresnek valamit, ami segít elfeledtetni veszteségeiket és fájdalmukat. A kettőjük között kialakult „szerelem csupán beszélgetésből, dohányzásból és száguldásból áll.” Cataniában találkoznak egy tizenkét év körüli csavargó menekült kislánnyal, akit magukhoz akarnak venni, mert a kislány hirtelen felébreszti bennük a múlt veszteségeinek emlékét, a család utáni vágyat és az új kezdet reményét. Azonban kudarcot vallanak mind a szerelem, mind a felebaráti szeretet terén, mert nem tudnak eléggé szeretni, inkább önzésből cselekednek. E kettős bukás tragédiáját éli meg a két szereplő. Ugyanakkor beszél korunk problémájáról, a menekültválságról is: arról, hogy két jómódú, de melankolikus német polgár miként találja szembe magát olyan emberekkel, akik ellenkező irányból érkeznek, és tartanak észak felé.

A Widerfahrnis a pszichológiai és politikai elbeszélés mesterműve, mely korunk emberének erkölcsi magatartását kritizálja. A 25 ezer euróval járó Német Könyvdíj a német könyvszakma csúcsszerve, a Börsenverein des Deutschen Buchhandels elismerése az utóbbi évben megjelent, a legjobbnak ítélt német nyelvű regénynek.

Csóka F. Katalin

Bob Dylan nyerte a 2016-os Irodalmi Nobel-díjat

bob_dylan

Bob Dylan (1941 – )

Bővebb információ:

Bob Dylan művei az OIK gyűjteményében

 

A hét könyve

Андрій Кокотюха: „Автомобіль із Пекарської”

Андрій Кокотюха: „Автомобіль із Пекарської”

Újdonság a krimi polcon
Már ukrán nyelven is lehet krimit olvasni az OIK-ban

Андрій Кокотюха: „Автомобіль із Пекарської”

Andrij Kokotyuha az egyik legismertebb kortárs ukrán író. 44 éves korára már több mint 50 könyvet írt. Jelenleg egy „retro” krimi sorozaton dolgozik. A Habsburg-időszakban, Lembergben játszódó történetekben szellemekről, ügyvédekről és sorozatgyilkosokról ír nem kevés sikerrel. Nem véletlenül titulálják Andrij Kokotyuhát az ukrán Boris Akunyinnak.

Magáról Andrij Kokotyuha röviden csak annyit szokott mondani, hogy szereti az irodalmat, a mozifilmeket, az alkoholt és gombászni…

„Avtomobil iz Pekarskoi” – a krimi sorozat nemrég megjelent legújabb regénye, a sorozat harmadik könyve, melyben folytatódnak Klimentij Kosovyj ügyvéd kalandjai, és minden nehézség ellenére a gyilkos is kézre fog kerülni.

„Avtomobil iz Pekarskoi” – egy tipikus krimi regény.  A történet meglehetősen dinamikus, az olvasó a főhőssel együtt fokozatosan, mint egy kirakós darabjait aprólékosan gyűjti az információt, hogy megtalálják a bűncselekmény elkövetőjét. A műfaj törvényei szerint a gyilkos személye az utolsó oldalig rejtély, mint ahogyan a gyilkosság elkövetésének meglehetősen banális okai is. A regény tartalmazza az összes „kötelező” karaktert, ami egy klasszikus krimihez szükségeltetik. Mint minden tisztességes detektívnek – ebben a  műfajban –, Kosovyjnak is van egy jó barátja, aki bár nem közvetlenül, de részt vesz a felderítésben. Ez a barát, egy szerény fogorvos Jozef Satszki, aki jól tájékozott kliensei által, birtokában van a városka minden pletykájának.

Az események 1911-ben Lemberg macskaköves utcáin zajlanak, abban a korban, amikor egy autó a gazdasági jólétet jelképezi. A regényben a szerzőtől alapos leírást kapunk az akkori Lembergről, minden bájával együtt, de ezt igen diszkréten teszi, és nem vonja el az olvasó figyelmét a történésektől.

A város központjában, Pekarska utcában, holtan találják az előkelő Agnelja Radomszkit – az olajmágnás gyönyörű lányát – a saját autójában.  A gyilkossággal az alvilág királyát gyanúsítják meg, aki a lány titkos szeretője, de mit később kiderül, van alibije. A bizonyítékokat csak egy személyre hajlandó rábízni – Klim Kosovyjra. Most a detektívűnknek meg kell találni az igazi gyilkost, hogy kihúzza őt a börtönből. Álarcos emberek, alvilági vezetők, milliomosok, provokátorok – mindenki gyanúsított. Mégis, a legnagyobb kockázatot Klim Kosovyjra nézve, a városban igen nagy befolyással bíró szépséges Magda Bogdanovics jelenti, akinek szemmel láthatóan nincs ínyére a kis magánnyomozása.

„Avtomobil iz Pekarskoi” mind a klasszikus detektív műfaj rajongóinak, mind a krimikbe éppen csak belekóstoló olvasóknak egyaránt élvezetes olvasmányt nyújt. Itt van az ősz, egy lélekmelegítő tea mellett, amikor az ablakpárkányon az eső cseppjei kopogtatnak, a karosszékben ülve kapcsolódjanak ki e regény társaságában.

Imréné Koljadzsin Natália

Korábban »