2016 augusztus : Kávészünet

Ivan Franko

Ivan Franko

Ivan Franko

Ezekben a napokban Ivan Franko, az ukrán irodalom klasszikusa, születésének 160. és halálának 100. évfordulójára emlékeznek Ukrajnában és világ szerte.

Ivan Franko (ukránul Іван Якович Франко; Nahujevicsi, 1856. augusztus 27. – Lemberg, 1916. május 28.) ukrán költő, író, műfordító, publicista, társadalomtudós, politikai aktivista, közéleti személyiség.

Sevcsenko után Ukrajnában Ivan Frankot tartják a második legnagyobb költőnek, az irodalmi élet fejlődésének egyik legmeghatározóbb alakjának számít.

l893-ban Ivan Franko a bölcsészettudomány doktora címet szerezte meg Bécsben. l895-ben a lembergi egyetem tanári kara az ukrán irodalmi tanszék docensévé választotta. A minisztérium azonban nem tartotta kívánatosnak, hogy olyan ember nyerje el az egyetemi katedrát, aki politikai okokból három ízben járta meg a börtönt. Ettől fogva Franko kizárólag az irodalmi és tudományos tevékenységnek szentelte az életét.

Ivan Franko nem egész 60 évet élt, amelyből több mint 40 éven keresztül alkotó tevékenységet folytatott. Munkássága rendkívül sokrétű volt. Ennek eredménye 6000 mű: lírai, prózai és drámai művek, publicisztika, történelmi és néprajzi munkák, műfordítások és folyóirat-szerkesztés, e mellett közéleti és politikai tevékenységet is vállalt.

Az utókor azonban hálásabb volt, mint kortársai, tiszteletére Sztanyiszlav városát Ivano-Frankivszknak nevezték át.

Műveit 5 nyelven alkotta: nagyobbrészt ukránul, mellette német, lengyel, orosz és bolgár nyelven is írt. 10 verses kötete jelent meg, 50 elbeszélő költeménye, több mint 100 prózai műve. Közel 200 szerző műveit 14 nyelvről fordította ukránra, ezáltal 37 nemzeti kultúrát ismertetett meg az ukrán olvasókkal. Tovább »

A Vigilia augusztusi száma

Vigilia

Vigilia

A nagy múltú, 81. évfolyamában járó Vigilia, a katolikus szellemiségű havi folyóirat legújabb száma különösen gazdag tartalommal jelent meg. Most ez okból csak néhány írást emelek ki a sok színvonalas közül.

Augusztus nem múlhat el a Szent Istvánra emlékezés nélkül. Gloviczki Zoltán, a PPKE docense Szent István király Intelmeiről szóló tanulmányában hangsúlyozza, hogy az Intelmek ma is aktuális, megszívlelendő üzenetet hordoz. Prohászka László művészeti író Stróbl Alajos egyházművészeti alkotásait mutatja be, köztük a Szent István-ábrázolásokat (Stróbl Alajos nevéhez fűződik pl. a budavári lovasszobor is).

Az 1700 éve született Szent Márton emlékévéhez kapcsolódik Sághy Marianne „Sulpicius Severus és a Vita Martini” című tanulmánya, melyben a rendkívül népszerű Szent Márton-életrajz szerzőjét mutatja be, és elemzi művét. Monostori Imre a történész Szekfű Gyula 1930-as évekbeli egyik jelentős tevékenységét kíséri figyelemmel, amikor is nagy szerepe volt a hét alkalommal megvalósuló esztergomi Katolikus Nyári Egyetem megszervezésében.

Végül három olyan írást említek, melynek adatai bekerültek az OIK Nemzetiségi adatbázisába is. Az erdélyi magyarok életérzésével találkozhatunk Pomogáts Béla „Két Lászlóffy című tanulmányában (Lászlóffy Aladár és Lászlóffy Csaba költészete). Ferdinandy György Doncsev Tosónak „A hétköznapi erényekről” című könyvéről ír, és a bulgáriai zsidók 1940-es évekbeli helyzetének taglalása mellett saját édesapját is említi, aki nálunk segítette az üldözötteket. Petrőczi Éva a zsidó munkaszolgálatosok emlékezéseit Ungvári Tamás válogatásában megjelentető könyvsorozat első darabját ismerteti (Fóthy János: Horthyliget).

A Vigilia megtalálható könyvtárunk folyóirat-olvasó terében.

Dörgő Tibor

Thomas Mann halálának évfordulójára

Thomas Mann

Thomas Mann

Thomas Mann a német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakja 61 éve, 1955. augusztus 15-én halt meg.

1875. június 6-én született Lübeckben, régi patrícius családban. Már ifjúkorában eldöntötte, hogy hátat fordít a családi hagyományoknak, és író lesz. Kezdetben nem hitt műveinek sikerében, mégis a XX. század egyik legünnepeltebb írófejedelme lett. Szerény, polgári modorú férfi volt, akitől távol állt minden mesterkéltség. Magát ugyan „apolitikusnak” nevezte, de élete végéig a humanizmus és a demokrácia elkötelezett szószólója, a humanista hagyomány védelmezője a fanatizmussal szemben. Nem értett egyet a fasiszta Németország törekvéseivel, habár fiatal korában hitet tett a németség szellemi világküldetése és a forradalmi konzervativizmus mellett, de az I. világháború véres eseményei meghozták számára a kiábrándulást. Műveiben kitűnően ábrázolja az egykor történelemformáló burzsoázia és polgárság hanyatlását, feszegeti a nyugati szellem sorsát, aggodalommal figyeli a görög-latin hagyományokon alapuló európai kultúra hanyatlását. Thomas Mann Goethét idézi mottóul önmaga számára: Európa elsősorban szellemi tartalom, s csak azután földrajzi keret. Farkasszemet nézett Hitlerrel, aki megfosztotta tiszteletbeli doktori címétől, amit a Bonni Egyetem 1919-ben adományozott neki. Babits Mihály „Thomas Mann levele” c. esszéjében következőképpen ír a halhatatlan íróról: „Fénylő, tanáros szemüvege alól a legfinomabb szellemek egyike néz a hatalom farkasszemeibe. Aki szemben áll vele, nem érti őt. Örök, legyőzhetetlen, mitikus ellenség; neve, mint a bibliai ördögé: légió.”

Csóka F. Katalin