2014 augusztus : Kávészünet

A hét könyve

Daniel Pennac: Testnapló

Daniel Pennac: Testnapló

Daniel Pennac: Testnapló

Napló formában írt regényt ajánlok Önöknek ezen a héten: Dátumok szabdalják a szöveget, napi bejegyzésekkel. Néha egymást követő napok eseményeivel, néha pedig nagyobb időugrásokkal. A kerettörténetet és kommentárokat kivéve, mint egy „becsületes” napló: lineárisan halad.  A gátlásos és frusztrált gyermekévektől, az energiától tobzódó ifjúságon, a családi boldogság évtizedein át az elmúlás tapasztalatáig.

Az előszó állítása szerint egy köztiszteletben álló úr hagyta hátra naplóját, egy igazi naplót, amikor meghalt. 1936-ban, tizenkét évesen kezdte megörökíteni tapasztalatait, saját testére irányuló megfigyeléseit és 2010-ig, szinte a halála napjáig írta, füzeteket körmölve tele. Titokban írta, hogy halála után, ajándékként, emlékként kerüljön elő. Csupán a neveket kellett benne megváltoztatni, és egy kevés szerkesztői munka után ki is adták. Figyelemfelkeltő! Felcsigázva kezdtem olvasni. Tovább »

Tavasz a Szentföldön

Tavasz a Szentföldön

Tavasz a Szentföldön

22. A Botrány elmaradt

A Szentföldön eltöltött közel egy hónap arra is lehetőséget teremtett számunkra, hogy az európaiak számára egzotikusnak tűnő zsidó vallási és kulturális szokásokkal is elkezdjünk megismerkedni. Ezek közül az egyik érdekes és szigorúan betartott vallási szabály az étkezésre vonatkozik, ami szerint húsos és tejes ételeket soha sem szabad egyidejűleg fogyasztani. Ez nekünk, magyaroknak különösen meglepő, ugyanis a magyar konyha egyik nevezetes étele, a túrós csuszatepertővel, éppen ebből a két alapanyagból készül.

A Yitshak Rabin Vendégházban, ahol a kongresszust rendezték, minden reggeli a tejtermékekre, tojásra, halra és persze a zöldségekre volt alapozva. Így tehát a jeruzsálemi arab szállodánkkal ellentétben, itt nem kaptunk szalámit a reggelihez. Zsidó barátaink később elmondták, hogy ez az ottani vendéglőkben teljesen elképzelhetetlen lenne, információik szerint nincs egyetlen olyan zsidó tulajdonban üzemeltetett közétkeztető sem, amelyben reggelenként szalámi és túró együtt lenne kitéve az asztalokra. Tovább »

Műfordítás-pályázat 2014

OIK Műfordítás-pályázat 2014

OIK Műfordítás-pályázat 2014

Augusztus 20-án lezárult a Nyelvek Európai Napja alkalmából kilencedik alkalommal meghirdetett Műfordítás pályázatunk, melyre Mile Stojić horvát költő Govori Petrus: o posvetama című versének magyar fordítását várta a zsűri (Lator László költő, műfordító, a zsűri tiszteletbeli örökös elnöke, Lackfi János költő, műfordító, a zsűri elnöke, Fenyvesi Ottó költő, műfordító és Virág Bognár Ágota, a könyvtár munkatársa).

28 pályázónk 35 pályaművet küldött. A legjobb pályaművek megjelennek a Napút folyóirat Káva Téka mellékletében. A pályázat eredményhirdetése, értékelése és az ünnepélyes díjátadó 2014. szeptember 26-án lesz a könyvtár Olvasótermében (Budapest, V. kerület, Molnár u. 11.).

Tavasz a Szentföldön

Tavasz a Szentföldön

Tavasz a Szentföldön

21. Két húsvét egy évben

Szállodánk 2-3 percnyi sétaútnyira van a Genezáreti-tó partjától, ahol kétezer évvel ezelőtt Simon halászott a tó kékesszürke vizében. Amikor Jézus kérte, hogy hagyja ott a halászatot, akkor ő a testvérével, Andrással együtt a Megváltó tanítványai közé állt. Szent Máté evangéliumának 16. fejezete szerint később azt mondta neki Jézus, hogy „Te Péter vagy, ami azt jelenti, hogy Kőszikla, és én erre a sziklára építem egyházamat, és az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, és amit feloldasz a földön, az a mennyben is fel lesz oldva.”

Így adódott tehát, hogy Szent Péter lett a Jézus által alapított új egyház feje, akik később Róma első püspökeként, tehát a keresztény egyház pápájaként az utóbb világegyházzá szerveződő első keresztény közösség életét irányította. Erre a helyre jöttünk el most megnézni, hogy milyen ma az egyház helyzete azon a történelem viharai által sújtott területen, ahol Jézus kétezer évvel ezelőtt elindította az útjára a kereszténységet. Tovább »

A hét könyve

Miguel Delibes: La sombra del ciprés es alargada

Miguel Delibes: La sombra del ciprés es alargada

Miguel Delibes: La sombra del ciprés es alargada

„Avilában születtem, a falakkal körülvett ódon városban, és úgy hiszem, hogy ennek a városnak a csendje és szinte misztikus visszavonultsága születésem pillanatában belém ivódott.”

Így kezdődik Miguel Delibes első regénye, melynek főhőse, Pedro 10 évesen árvagyerekként kerül Mateo Lesmes házába, ő gondoskodik további neveléséről. A zord avilai házban a fiú sajátos tanítást kap: Don Mateo azt a meggyőződését igyekszik átadni, hogy a boldogtalanságot csak akkor kerülhetjük el, ha teljesen érzelemmentesen élünk, minden kapcsolatot kerülünk a külvilággal.

A főhős azonban fiatalságának és vitalitásának köszönhetően – az átélt megrázkódtatások ellenére is – végül elutasítja a beléoltott pesszimista tanításokat. A könyv talán egyik legszebb része az a beszélgetés, amelyet Pedro egy idős asszonnyal folytat, és nagy hatást gyakorol a fiatalember gondolkodásmódjára: onnantól kezdve a szeretet és a remény kulcsfontosságú fogalmakká válnak életében. Tovább »

Dobos László (1930-2014)

Dobos László (1930-2014)

Dobos László (1930-2014)

„Egy út sincs előttem, merre induljak?” (Földönfutók)

Július 25-én, pénteken, életének 83. évében elhunyt Dobos László szlovákiai magyar író, szerkesztő, műkritikus, politikus. Irodalmi munkásságát először irodalomelméleti tankönyvek írásával kezdte, a hatvanas évekre azonban már elismert kritikusként, irodalomszervezőként tetemes részt vállalt abból a munkából, amelynek eredményeként a szlovákiai magyar irodalom kinőtte sematizmusát és provincializmusát. A Szlovákiai Írószövetség titkáraként tevékenyen részt vett az Irodalmi Szemle életre hívásában, amelynek főszerkesztőjeként is működött. Kiadói tevékenysége mellett 1968-tól három éven át a Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) elnöke lett. A politikai szerepvállalása mellet sem szűnt meg az irodalmat támogatni, többek között alapító tagja volt a Digitális Irodalmi Akadémiának. 2007-ben munkásságát elismerve a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választotta. Írói tevékenységéért számos elismerésben részesült, először 1964-ben Madách-díjat kapott, 1994-ben elnyerte a Kossuth-díjat, s 2003-ban megkapta a legmagasabb szlovák állami díjat, a Pribina-keresztet, valamint a Köztársasági Elnök Érdemérmét, amelyet Mádl Ferenc adott át. Tovább »