2008 augusztus : Kávészünet

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918- 2008)

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin Kozák értelmiségi családba születetett. A rosztovi egyetemen matematikát, majd fizikát tanult.

1945-ben egy gyermekkori barátjának írt levele miatt, melyben Sztálint bírálta, letartóztatták. 11 évet töltött különböző börtönökben és munkatáborokban. Ezek az évek bőséges élményanyagot nyújtottak későbbi írásaihoz.

1956-ban rehabilitálták, s engedélyezték számára, hogy matematikát taníthasson.
Nevét egy csapásra ismertté tette az Iván Gyenyiszovics egy napja című regénye, mely először, állítólag Nyikita Hruscsov kifejezett utasítására jelent meg a Novyj mir című irodalmi folyóiratban,1962-ben.

Könyvtárunk az 1941. évtől gyűjti és őrzi a “Novyj mír” című folyóiratot, bárki kérheti és olvasótermünkben lapozgathatja a mára már megsárgult példányokat.
Ugyancsak a Novyj mír című lapban jelent meg 1963-ban Szolzsenyicin három novellája
“Mатренин двор” (Matrjona háza), “Случай на станции Кречетовка” (A krecsetovkai állomáson történt), “Для пользы дела” (Az ügy érdekében).

Az “Odin den’ Ivana Denisoviča” (Ivan Gyenyiszovics egy napja) című írásának sikerét bizonyítja, hogy még az első orosz kiadás évében lefordították angol és magyar nyelvre is. A francia nyelvű első kiadás, “La maison de Matriona” címmel jelent meg. Büszkén mondhatjuk, hogy könyvtárunk rendelkezik ezekkel a kiadásokkal.

Szolzsenyicint 1973-ban “A Gulag szigetcsoport” című regénye miatt a Legfelsőbb Tanács megfosztotta a szovjet állampolgárságától és kiutasította az országból.

Az író 1994-ig az Amerikai Egyesült Államokban, a kanadai határ közelében lévő Vermont állambeli Cavendish nevű városka mellett élt. Az archív felvételeket nézve kicsit az orosz tájra emlékeztető a hely, ahol a nagy író száműzetésének éveit töltötte. Nem igazán kommunikált a külvilággal, ezért is kapta a “vermonti remete” nevet. Talán azért is volt ez az elzárkózás, mert nem tudta elfogadni az amerikai anyagias világot.

Kicsit visszatérnék a Gulágon töltött évekhez.
Itt ismerkedett meg Szolzsenyicin a magyar fiatalemberrel, Rózsás Jánossal, akit 18 évesen 10 évre ítéltek. Talán az ő személye is közrejátszott abban, hogy Szolzsenyicin szerette és tisztelte a magyarokat, s a rabtársról meg is emlékezett. Szolzsenyicin halálakor szinte várható volt, hogy az egykori rabtársat is felkérik az emlékezésre: a Zalai Hírlapban ezt olvashatjuk.

Szolzsenyicin 1994-ben tért vissza Oroszországba, noha állampolgárságát 1990-ben kapta vissza. Szeretett volna részt venni az orosz szellemi élet felrázásában, körbe utazta Oroszországot, a Dumában is mondott beszédeket, de szavaira nemigen figyeltek oda, naivnak tartották elképzeléseit.
Halálhírére a világ összes hírügynöksége, televíziós csatornák reagáltak. Méltatták, felsorolták életútjának jelentős állomásait.
Irodalmi műveinek értékállóságát az idő majd megmutatja, mindenesetre a XX. és XXI. Század nagyhatású gondolkodója volt!

Sármezeyné Tibay Klára

Közép-Európa-díj: 2008-ban Dragan Velikic

Dragan Velikic szerb író, Szerbia bécsi nagykövete érdemelte ki az idei Közép-Európa-díjat és a vele járó 7200 eurót.

Korábban olyan közép-európai írókat és gondolkodókat részesítettek az elismerésben, mint a magyar Konrád György, a német Karl-Markus Gaus és a lengyel Wladislaw Bartoszewski. A kitüntetéssel járó összeget az osztrák tudományos és kutatási minisztérium fedezi.

Dragan Velikic legutolsó regénye, az Orosz ablak Belgrádban 2007-ben megkapta a legfontosabb szerb irodalmi kitüntetést, a NIN-díjat. Eddig hét kiadást ért meg, és hosszan az eladási listák élén állt Szerbiában és Montenegróban.

Forrás és további részletek: Kultura.hu

Megjegyzés: magyar nyelven a forrásban említett két művén túl a Dante tér is olvasható. Sőt, szeptember 1-től ki is kölcsönözhető… 😉

George Orwell (web)naplója

Habár George Orwell 1950-ben eltávozott, most mégis naponta írja naplóját. Az Állatfarm, az 1984, a Burmai napok és még sok más mű szerzője 1938 és 1942 között írta naplóját, amelyet most az orwelldiaries.wordpress.com címen megtalálható blogon követhetnek az érdeklődők – napról-napra, négy éven keresztül. Augusztus 9-re datálódik az első bejegyzés és a hírek szerint a naponta jelentkező írásokból sokkal inkább a világra rácsodálkozó ember és író ismerhető meg, mint a publicista.

Angolul olvasó felebarátaimnak jó szívvel ajánlom.