Szubjektív : Kávészünet

A Georg Büchner–díj kitüntetettje, Jan Wagner

Jan Wagner

Jan Wagner

Idén a költő Jan Wagner kapta a neves német Georg Büchner–díjat, amelyet munkásságáért érdemelt ki. A díjjal járó 50. 000 euró pénzjutalmat október 28-án vette át Darmstadtban. A zsűri értékelése szerint: „Jan Wagner verseiben összekapcsolódik a játékos nyelvi öröm és a mesteri formalitás, a zenei érzékelhetőség és az intellektuális tömörség. […] Kimeríthetetlen fantáziával és érzékkel teremt pillanatokat az apró és kíváncsi részletek felfedezésével, amelyekben úgy mutatja meg a világot, mintha először látnánk. A költőt ezért a lírai nyelvművészetért jutalmazták, amely egyszerre élesíti az észlelésünket és a gondolkodásunkat.” A szerző így vall munkásságáról: „Meggyőződésem, hogy a jelentéktelenből is születhet vers, amely magában hordozza a legösszetettebb dolgokat.” Tovább »

Robert Menasse, a 2017-es Német Könyvdíj győztese

Robert Menasse

Robert Menasse

2017. október 9-én a Frankfurti Könyvvásár előestéjén átadták a legjobb német könyvnek járó díjat. Idén az osztrák származású Robert Menasse a Die Hauptstadt (A főváros) című regényével nyerte el a díjat és a vele járó 25. 000 euró pénzjutalmat. Eredeti hangú regényével maga után utasította a döntőbe jutott öt művet: Gerhard Falkner Romeo oder Julia, Franzobel Das Floß der Medus, Thomas Lehr Schlafende Sonne, Marion Poschmann Die Kieferninseln és Sasha Marianna Salzmann Außer sich.

A főváros című regény krimielemeket is tartalmazó ironikus hangvételű társadalmi mű, melynek cselekménye Brüsszelben játszódik, és az EU bürokratikus rendszerét vitatja.

„Die Hauptstadt (A főváros) című regénnyel az író teljesítette a magával szemben támasztott elvárásokat: a jelenkort irodalmi szinten úgy valósítja meg, hogy az olvasó magára ismer benne és az utókor is érteni fogja.” „A regény sokrétegű, olyan létfontosságú témák kérdéseivel foglalkozik, mint a magánélet és a társadalom. Dramaturgiai jártasággal ás a világ mélyrétegeibe.” – értékeli a zsűri a díjnyertest.

A Frankfurti Könyvvásár a világ legnagyobb könyvvására, amelyet minden év októberében megrendeznek. Idén október 11-15. között kerül sor a megrendezésére.

A szerző további művei a könyvtárunk gyűjteményében.

Nógrádi Rita

29. JAK tábor beszámoló

Krasznahorkai László a JAK táborban

Krasznahorkai László a JAK táborban

2017 augusztusában a József Attila Kör 29. alkalommal rendezte meg irodalmi táborát Szigligeten. Az irodalom iránt érdeklődő, illetve azt a gyakorlatban is művelő résztvevők a legnagyobb kortárs íróktól, költőktől hallhattak érdekesebbnél érdekesebb, a kortárs irodalom állapotát, és saját tapasztalataikat összefoglaló előadásokat. Nem csak elméleti szinten igyekeztek átadni mindazt, amit irodalomfelfogásukból, személyes és művészi életútjukból fontosnak tartanak, de a napi szemináriumokon gyakorlati megközelítésben is szemléltették tapasztalataikat a hallgatóság számára. A költészet művelőit Nádasdy Ádám líraszemináriuma és napi házi feladatai csiszolták, míg a próza felé nyitó fiatal írók Németh Gábor mindenre kiterjedő tanácsaival, emberi és művészi szinten egyaránt gazdagodhattak. A gyermek- és ifjúsági irodalom képviselőivel Mészöly Ágnes foglalkozott. Tovább »

Manuel Alegre kapja a Camões-díjat

Manuel Alegre, a 2017-es Camões-díj nyertese

Manuel Alegre, a 2017-es Camões-díj nyertese

A Camões-díjat 1989-ben alapították portugál és brazil összefogással. A portugál nyelvterület legrangosabb irodalmi elismerését, a 100 000 eurós pénzjuttatással járó díjat 2017-ben a 81 éves költőnek ítélték oda.

Manuel Alegre már első önálló verseskötetével (Praça da Canção, 1965) felhívta magára a kortársak figyelmét.  Következő kötete (O Canto e as Armas, 1967), melynek idén ünnepelték az 50 éves jubileumát, még nagyobb hatást gyakorolt. Nyíltan kritizálta Salazar rendszerét s a gyarmatokért vívott háborút, melyet a fiatal író közelről megtapasztalt, amikor 1962-ben Angolába küldték harcolni. A portugál rezsim luandai börtönében raboskodott félévet, ott írta meg azokat a lázadó hangvételű verseit, amelyeket később Salazar ellenzéke himnuszként énekelt. Tovább »

Ingeborg Bachmann-díj, 2017

Ferdinand Schmalz, a 2017-es Ingeborg Bachmann-díj nyertese

Ferdinand Schmalz, a 2017-es Ingeborg Bachmann-díj nyertese

Ferdinand Schmalz, osztrák drámaíró nyerte meg július 9-én Klagenfurtban a német nyelvterület egyik legfontosabb kitüntetését, az Ingeborg Bachmann-díjat és a vele járó 25.000 euró összegű pénzjutalmat. A nyertes szöveg egy rákbeteg férfiról szól, aki öngyilkosságot tervez, és szívesen enne fagyott őzragut, ezért egy különleges kapcsolatot tart fenn a fagyasztószállítójával. Szenvedélyesen előadott szövegével mein lieblingstier heißt winter (kedvenc állatom a tél) egyhangúan meggyőzte a zsűrit: „A szöveg valóban makulátlan.” „Nemcsak peremhelyzetekhez és peremalakokhoz van kifinomult érzéke, hanem a szóközökhöz is, amelyekben titok pihen” „Schmalz nyelvezetében tökéletes káosz uralkodik, részletekbe menően kidolgozva” (Sandra Kegel) „Nagyon, nagyon meggyőző, hiba nélküli és minden célirányos. A szövegnek van egy hihetetlen jelenléte és azt hisszük, hogy az őzragu egy beszédes őzragu.” (Klaus Kastberger) „A szöveg nagyon átgondolt.” (Hubert Winkels) „Amikor a férfi szereplők megszólalnak, örömöm lelem.” „Remélem, hogy látja, hogyan emelem fel képzeletben a kalapom.” (Hildegard Keller) „Irodalma egyszerre komoly és derűs.” (Meike Feßmann) Érdekessége a szövegnek a nagybetűktől való távolságtartás, a beszédes nevek használata és a ritmikus átalakítások. A teljes egészében kisbetűvel írt szöveg könnyen érthető anélkül, hogy triviálisan hatna és gondoskodik a nevetésről.

Ferdinand Schmalz, 1985-ben született Grazban. Dráma – és prózaíró valamint színháztudós. Polgári nevén Matthias Schweiger. Színháztudományt és filozófiát hallgatott Bécsben. A bécsi és düsseldorfi színházban rendezőasszisztensként tevékenykedett. Jelenleg egy „Jedermann” újradolgozáson munkálkodik a Bécsi Várszínház számára.

Az évről évre 1977-től megrendezésre kerülő Németnyelvű Irodalmi Napokon ítéli oda a zsűri az Ingeborg Bachmann osztrák író és költőnő (1926-1973) emlékére alapított neves irodalmi elismerést. A háromnapos irodalmi felolvasó-rendezvény a német nyelvű kortárs irodalom kiemelkedő fóruma.

A teljes szöveg itt található.

                                                                                                                       Nógrádi Rita

Kihirdették a legjobb afrikai novellának járó 2017-es Caine Prize nyertesét

The Caine Prize for African Writing

The Caine Prize for African Writing

Július 4-én kihirdették az afrikai novellákat díjazó The Caine Prize for African Writing eredményét. A 10 ezer fonttal járó elismerést  Bushra al-Fadil szudáni író kapta eredetileg arab nyelven írt Hikkayat al-bint allati tarrat asafiraha (The Girl Whose Birds Flew Away) (Történet a lányról, akinek elszálltak a madarai) című regényéért, amelyet Max Smookler fordított le angolra. A zsűri értékelése szerint a történet “a metaforák eszközével, az észlelés módosított, leleményes módszerét használva, és – a Caine Díj történetében először –, rajzok segítségével vizsgálja a szabadság varázsát és az arra leselkedő könyörtelen fenyegetéseket. Bár Bushra al-Fadil ‘Történet a lányról, akinek elszálltak a madarai’ című könyve a klasszikus hagyományok elegyében és születési helyének tájnyelvi kontextusában gyökerezik, a legmodernebb eszközökkel mutatja meg, hogy a mindenünnen fenyegető veszélyben, amikor azok, akikhez fordulunk, nem nyújtanak menedéket, miként válunk előbb lelki száműzöttekké a saját hazánkban, beszorulva a fantázia birodalmába, ahol igyekszünk továbbra is megkapaszkodni valamiféle szabadságban, mígnem végül fizikailag is száműzetésbe kényszerülünk”.

Az elismerést évente egy olyan afrikai író kapja, akinek könyve angolul vagy angolra fordítva jelent meg.  A zsűri idén 22 afrikai ország száznegyvennyolc jelöltjéből választotta ki az öt legesélyesebb szerzőt. A 2000-ben alapított Caine Prize for African Writing – díj Sir Michael Caine, a Booker vállalat és a Booker-díj egykori elnöke nevét viseli, amelyet afrikai írók kapnak egy angolul publikált, az afrikai kultúrát tükröző rövid történetükért.  Minden év júliusában történik meg a győztes bejelentése, amelyet a londoni Senate House könyvtárában rendeznek egy programsorozat utolsó állomásaként

Bushra al-Fadil 1952-ben született Szudánban. Oroszországban doktorált, 1990-ig a Kartúmi Egyetemen oktatott orosz irodalmat. Politikai okok miatt Szaúd-Arábiába emigrált.

 Csóka F. Katalin

Szakmai látogatás a Magyarországi Szlovákok Könyvtára és Dokumentációs Központjában

Szakmai látogatás a Magyarországi Szlovákok Könyvtára és Dokumentációs Központjában

Szakmai látogatás a Magyarországi Szlovákok Könyvtára és Dokumentációs Központjában

Időpont: 2017. 06. 07. 10-12 h
Helyszín: Országos Szlovák Önkormányzat, 1114 Budapest, Fadrusz utca 11/A

Az OIK Gyűjteményi és Nemzetiségi Főosztályának munkatársai elhatározták, hogy a szakmai délelőttök keretében felkeresik a hazai nemzetiségek könyvárait, közgyűjteményeit egymás megismerése és tapasztalatszerzés, valamint szakmai kérdések, közös feladatok megvitatása céljából. A szakmai programsorozat első állomásaként a Magyarországi Szlovákok Könyvtára és Dokumentációs Központját keresték fel az érdeklődő kollégák.

Szakmai látogatás a Magyarországi Szlovákok Könyvtára és Dokumentációs Központjában

Szakmai látogatás a Magyarországi Szlovákok Könyvtára és Dokumentációs Központjában

Az 1993-ban alakult Országos Szlovák Önkormányzat képviselőtestülete 2003-ban döntött úgy, hogy dokumentumai számára, valamint a magyarországi szlováksággal kapcsolatos szépirodalom és szakirodalom gyűjtése céljából könyvtárat alapít. A könyvtár szolgáltatásai mindenki számára hozzáférhetők. Az intézmény létrehozásában a kezdetektől máig igazgatóként tevékenykedő, vezetői feladatai mellett a kiskőrösi Petőfi Sándor Városi Könyvtár igazgatóhelyettesi pozícióját betöltő Szabados Anna (képünkön) vállalt meghatározó szerepet. Tovább »

Juan Rulfo (1917-1986)

Juan Rulfo (1917-1986)

Juan Rulfo (1917-1986)

Száz éve született Juan Rulfo, aki kevés műve ellenére is a legfontosabb latin-amerikai írók közé tartozik. Nehéz gyermekkor után tizenöt évesen érkezett Mexikóvárosba. Jogot és művészettörténetet tanult az egyetemen, és már 1935-ben elkezdte írni első regényét, amelyet azonban végül nem fejezett be. Pár évvel később egy folyóiratban megjelent első novellája, de nem kívánt főfoglalkozású író lenni. Hivatalnokként kereste kenyerét, és már a 1940-es években komolyabban foglalkozott a fotóművészettel is.

1953-ban kiadta első kötetét (El llano en llamas), mely tizenöt – részben már folyóiratokban publikált – elbeszélést tartalmazott. 1955-ben megjelent Pedro Páramo című világhírű regénye új korszakot nyitott a latin-amerikai irodalomban. A művet olyan jeles írók méltatták, mint García Márquez, aki kívülről megtanulta, és Borges, aki “minden idők legjobb mexikói regényének” nevezte.

Rulfo ebben a két remekművében – melyben a valóság és a fantázia elemei keverednek – a mexikói vidéki élet kegyetlen világát mutatta be, ugyanakkor már egyengette az utat a mágikus realizmus felé. Műveiben tetten érhető, hogy közel állt a mozi világához, rajongott a filmművészetért. (1964-ben még egy rövid mellékszerepet is elvállalt az En este pueblo no hay ladrones című filmben, amelyet García Márquez egyik elbeszélése alapján forgattak).

A Pedro Páramó-t többször filmre vitték, ahogy az író másik regényét, az Aranykakas-t (El gallo de oro) is, melynek még két tévés feldolgozása is született.

Az író rendkívüli igényessége miatt később már alig adott ki műveket – inkább Mexikó indián kultúrájának feltárásával, megóvásával foglakozott – így is nagy hatással volt számos latin-amerikai íróra, művészre.

A Pedro Páramo magyarul először 1964-ben látott napvilágot Hargitai György fordításában, majd 1978-ban újra kiadták, Rulfo novelláskötetével, a Lángoló síkság-gal közös könyvben. Az író e két művét Imrei Andrea nemrégiben újra lefordította, és az Aranykakas című kisregénnyel együtt a csíkszeredai Bookart Kiadó életmű sorozatban megjelentette.

Molnár Anikó

Száz éve hunyt el Octave Mirbeau

Octave Mirbeau

Octave Mirbeau

1917. február 16-án hunyt el Octave Mirbeau francia újságíró, műkritikus, pamfletszerző, regény- és drámaíró. Európa szerte elismert volt már saját korában is jóllehet saját nevén csak 1880-as évek második felében jelentek meg művei. A társadalom bűneinek leleplezőjeként jellemezhető: halála után sokáig elhallgatással „büntették”, illetve ha meg is jelentek művei inkább a botrányos oldalát emelték ki azoknak mintsem a Mirbeau által annyira fontos tartott társadalmi kritikát.

1848-ban született Alsó-Normandiában, Trevières-ben. Gyermekkorában a vannes-i jezsuita kollégiumban tanult. Ezeket az éveket a „pokol”-ként emlegeti az ott átélt traumák miatt. Az 1890-ben megjelent Sébastien Roch című regényében eleveníti fel ezeket az emlékeket, nagy botrányt kavarva ezzel, hiszen a papok által elkövetett erőszakos cselekmények még manapság is tabu témának számítanak.

Első igazán jelentős regénye az 1888-ban megjelent Jules Abbé című volt. Mirbeau regényírói munkásságára nagy hatással volt Dosztojevszkij művészete melyet ebben a furcsa szerkezetű műben is fel lehet fedezni.

Aktívan bekapcsolódott a Dreyfus-ügybe, melynek lefolyása erős pesszimizmust váltott ki belőle. Két regény is megjelent ebben az időben, melyek ezt a rossz lelki állapotot tükrözik: 1899 Kínok kertje és 1900 Egy szobalány naplója. Mindkét műve kiérdemelte a z erkölcstelen jelzőt, ennek ellenére nagy sikerük van a világban, számos nyelvre fordították le őket. A szerző célja ezzel a két művével is a társadalom képmutatásának, a kegyetlenségre, erkölcstelenségre való hajlamának ábrázolása.

Az Egy szobalány naplójából több filmes feldolgozás is született: 1916-ban Oroszországban, majd 1946-ban Amerikában és 1964-ben Luis Bunuel rendezésében egy spanyol változat. A legfrissebb filmadaptáció a 2015-ös francia.

Számos színdarabot is írt. Ezekben is társadalmi tabutémákat dolgoz fel a Molière-i hagyományokat folytatva.  Az üzlet az üzlet címűben például a modern üzletember típusát teremti meg, aki mindenből pénzt csinál, és az egész világot be akarja hálózni.

Az irodalomtörténet könyvek Zola-epigonként említik, bár az utóbbi években változás történt, mind a szövegkiadások, mind az értelmezések terén: árnyaltabbá vált a róla alkotott kép.

Sáska Gáborné

„Arany Prága”

Arany Prága

A kiállítás egyik tárlója

Prágával kapcsolatos könyveinkből készítettünk mini kiállítást mindazok számára, akik épp nyári utazásukat tervezik, vagy csak kulturális barangolás címén szívesen beleolvasnának a „száztornyú várost” bemutató kiadványokba. A cseh fővároshoz olyan híres alkotók kötődtek, mint Franz Kafka, R. M. Rilke, W. A. Mozart, a kapcsolatok hátterét tanulmánykötetek elemzik. Neves cseh költők választották verseik témájául Prágát, így az irodalmi Nobel-díjas Jaroslav Seifert is, és sok-sok prózai mű főszereplője jellegzetes prágai figura, illetve olvasható helyi társadalomrajzként (Jan Neruda elbeszélései). Magyar írók Prága-képét a „Nézd, Prága” c. antológia gyűjti egybe. A prágai mondákat, legendákat, regéket tartalmazó kötetek a mitológiai örökséget ragadják meg: rejtélyekről, csodatételekről, titokzatos históriákról mesélnek, miközben terek, hidak, szűk utcácskák bukkannak elő. A főváros nevezetességeit, építészeti és kulturális emlékeit (Hradzsin, Szent Vitus-székesegyház, Arany Utcácska, a világörökség részét képező történelmi belváros) színvonalas albumok mutatják be. Többnyelvű összeállításunkban ajánlunk még útikönyveket, házjegy-, valamint kocsmakalauzt is. A kiállítás az Olvasótermünk előtti tárlókban tekinthető meg.

Prágával kapcsolatos könyveink listája itt található.

-v-

Korábban »